Literaturwissenschaft (Fach) / Literaturwissenschaft (Lektion)

kérdéskatalógus

Diese Lektion wurde von krizsta erstellt.

Lektion lernen

Diese Lektion ist leider nicht zum lernen freigegeben.

zurück  |  weiter 1 / 1

• 1. Mutassa be a kommunikatív és a kulturális emlékezet különbségeit a tartalom és forma alapján!   Az emlékezetnek két formája van: kommunikatív és kulturális. Kommunikatív   kulturális Rövidtávú (pl. generáció)   Hosszútávú (mitikus) Történelmi tapasztalatok, az egyéni életút keretei között tartalom Az abszolút múlt eseményei, mindenféle jelentől ugyanolyan távolságra Köznapi, személyes, informális, nincs megírva forma Alapítást igényel, nagyfokú megformáltság. Ceremoniális kommunikáció, ünnep  
• 2. Mutassa be a kommunikatív és a kulturális emlékezet különbségeit a közvetítő csatornák alapján! Médiumok- vagyis, mi az, ami közvetít? Kommunikatív   kulturális Szájhagyomány, eleven emlékezés   Bármi (tánc, rítus, beöltözés), a lényeg, hogy mindig ugyanúgy legyenàez adja a koherenciát  
• 3. Mutassa be a kommunikatív és a kulturális emlékezet különbségeit az időszerkezet alapján!   Kommunikatív   Kulturális 80-100 év, 3-4 generáció, a jelennel együtt halad a szakadék   A mitikus ősidők abszolút múltja, minden népnek van alapítástörténete
• 4. Mutassa be a kommunikatív és a kulturális emlékezet különbségeit a hordozók alapján!   Kommunikatív   Kulturális Aspecifikus, kortársi emlékezetközösség   A hagyomány szakosodott hordozói (pl. öreg bölcsek)  
• 5. Vázolja fel a tár- és funkcionális emlékezet eltéréseit a tartalom és az időbeli struktúra alapján! Ahhoz, hogy legyen emlékezet, kell egy médium, ami közel hozza (ez lehet a nagypapa is.) Táremlékezet   Funkcionális emlékezet Szeretné meghaladni a jelent tartalom A saját identitását keresi, ehhez keres a múltból kapcsolatot. Kétidejű: tegnap a ma mellett, kontraprezentikus   idő Létrehoz egy folytonosságot, diakrón: a tegnapot a mához köti.
• 6. Vázolja fel a tár- és funkcionális emlékezet eltéréseit a forma alapján!   Táremlékezet   Funkcionális emlékezet Mindent őrizzünk meg, a szövegek érinthetetlenek, kanonizálás, rögzítés Forma Szelektív, az emlékezetek stratégiai, perspektivikus használata
• 7. Vázolja fel a tár- és funkcionális emlékezet eltéréseit a médiumok és az intézmények alapján!   Táremlékezet   Funkcionális Irodalom (termel, és olvasunk el mindent), művészet, tudomány,múzeum Médium Ünnepek, kollektív megemlékezés nyilvános rítusaiàmki számára elérhető legyen: a nyilvánosság fontos hatalmi tényező   intézmény  
• 8. Vázolja fel a tár- és funkcionális emlékezet eltéréseit a hordozók alapján!   Tár   Funkcionális Egy kulturális közösség individuumai Hordozó Kollektív cselekvő szubjektumok  
• 9. Hogyan módosul a tudás „szerveződése” a szóbeliség, az írásbeliség, a nyomtatás és az elektronika korában?   Szóbeliség Írásbeliség Nyomtatás Elektronika Zárt struktúra, abszolút múlt, kontinuitás van, nincs múlt tudat (nincs írott nyelvànincs megőrizve) Nyílt struktúra, nem csak abszolút, hanem történeti múlt is van, megelenik a kronológia, itt is lehet linearitás „elitkultúra”-szerzetesrendek evilági legitimáció: múlttudat Tágul a Gutenberg-galaxis, megjelenik a Bildungsbürger, a művelt polgár Szétfeszíti a művelt polgár eszményét: már nem csak a tudással lehet figyelmet szerezni/ nyilvánosságot kapni; Szekundér analfabétizmus!    
• 10. Hogyan alakulnak a médiumok a kódoltság és tárolás tekintetében a szóbeliség, az írásbeliség, a nyomtatás és az elektronika korában?   Szóbeliség Írásbeliség Nyomtatás Elektronika Kitüntetett hordozók,pl sámán. A kód nem válik le a személyről/ szubjektumról A médium és a hordozó elválik, a betű médiumnál megjelenik a differencia,kódolni kell a kommunikációt Standardizálódásà tömegesedik a tudásàmindig uazokat a jeleket kell használni +pl. a nemzeti nyelv egységesedése A hang visszatér, a szövegforgalom dinamizálódik (world-processing)
• 11. Jellemezze a kommunikációs formákat a szóbeliség, az írásbeliség, a nyomtatás és az elektronika korában! Szóbeliség Írásbeliség Nyomtatás Elektronika Ünnepek Könyvek (régen csak hangosan olvastak: olyan, mintha ott lenne) (csendes olvasásàönműveléssel), nyilvánosság és tömegkultúra, nincs már elitmonopólium Egyszerre magányosít el és hozza össze az embereket (walkman, chat) Világfalu
• 12. Ismertesse az interaktivitás szerepét az írásbeliség korszakában! I have a dream: újra visszahozni az elsődleges szóbeliség korát. Az írásbeliség pont nem interaktív: valaki leírta, nem tudok belenyúlni. (Platón: írásbeliség=hazugság, mert nem tudok visszakérdezni, nincs meg az eredeti kontextus.) De az elektronikus médiumok visszahozzák a formát, pl. hipertextek, chat-drámák
• 13. Ismertesse az interaktivitás szerepét az elektronikus korban! Másik vágy, hogy vegyen részt minden érzékszervünk. + azt hisszük, hogy így elnyerhetjük a halhatatlanságot. DE: Kontextus: cetli pár hét múlva!
• 14. Milyen kulcsszavakkal lehet jellemezni a különböző mediális korszakokat?   Írásos kultúra internet   Kánon, emlékezet (Bildung) Metaforája: könyvtár, archívum Figyelemfelkeltés Metafora: szupermarket    
• 15. Milyen utópiák köthetők az írásbeliség és az elektronikus kor korszakaihoz?   Írásbeliség Elektronikus kor   Az idő meghaladása, halhatatlanság, diakrón dialógus Tér meghaladása Mindkettő az elsődleges szóbeliséget akarja vissza, mindkettő megpróbálja az elveszett transzcendenciát visszaállítani, valláspótlék mindkettő
• 16. Ismertesse Northrop Frye nyelvi mód elméletét! N.F. négy nyelvi módot különböztet meg: Metaforikus Metonimikus Leíró Retorikus     Langue Parole     Konstatívum Performatívum     Illokúció -beszélő szerinti szándék Perlokúció- hallgatóra tett hatás Olyan állítás, ami valamivel azonosít Megírja, amit tanítani szeretne Írásbeliség: ebben élünk a felvilágosodás óta Másodlagos szóbeliség, vmi más felé haladunk Itt nem az igaz-hamis a legfontosabb, hanem a hihető Mítosz Ideatan Próza  
• 17. Hogyan illeszkedik mítosz és ideológia Northrop Frye nyelvi mód elméletébe? Frye szerint az irodalom feladata a metaforikus nyelvi mód újrateremtése a leíró nyelvi módban. Az ideológia tagadja a mitikus eredetét, pedig a fikciók fontosak, ugyanis ilyenkor kikapcsoljuk a leírót, az igaz-hamis szembeállítását.
• 18. Foglalja össze Lyotardnak a posztmodern állapotról kialakított álláspontját! Nem tudni, mikor is kezdődik a posztmodern (1963-Kennedy, 1979- lebontás, 1968- prágai tavasz). Az irodalmi posztmodern: 67-ben: A kimerülés irodalma (John Barth). Lyotard: nagy elbeszélések: megpróbálja elbeszélni a világot, mint a mítosz. A mitikus és a tudományos összekapcsolódik. Narratívák (elbeszélések): a végső, alig érzékelhető alapelvek narratívákként, történetekként vannak jelen. A modernizmus a narratívák helyébe fogalmi rendszereket, metanarratívákat helyezett (metanarratíva: minden elbeszélést elmagyarázó). A modernség egy nagy narratívája a fejlődés. A posztindusztriális társadalomban viszont megkérdőjeleződik a metanarratívák érvényessége: a cél ugyanis még többet bevonni a termelésbe; elvonni a mezőgazdaságból, legnagyobb ipari szegmens a szolgáltatás. Ezért válik érvénytelenné a metanarratíva, mert annyira differenciált lett, hogy nem lehet leírni, nem lehet olyan metanarratívát találni, ami mindent átfog. Valamint a tudás intézményes legitimitációja és a szubjektivitás kizárása sem lehetséges- ezt belátja a osztmodern.
• 22. Határozza meg Michel Foucault alapján a diskurzus fogalmát!   Diskurzus: Beszédrend – az életet összerendező nyelviség, amelyen keresztül a világot szemléljük. Nagyobb dolgokat akar megérteni. A diskurzus egyfajta nyelvi keretet ad. Michel Foucault: olyan történeti vizsgálatokat kezdeményezett, amelyek szövegeket átfogó struktúrákra irányult Nemcsak nyelvi formáknak, hanem egyéb kulturális szimbolizációknak is jelentést kell tulajdonítani (ruházat, építészet stb.)
• 23. Határozza meg Michel Foucault alapján az episztémé fogalmát és említsen meg ezzel kapcsolatban legalább egy Foucault-művet! A diskurzusok szinkron és diakrón vizsgálhatók. Szinkron: Foucault: A szavak és a dolgok (1966) – különböző egyidejű diskurzusokból egy korszakprofil rajzolódhat ki – az episztémé fogalma: kognitív elrendezési séma, amely alapján egy elrendeződik egy kor hétköznapi és tudományos tudása Diakron: Foucault: Felügyelet és büntetés; A klinikai orvoslás története; A szexualitás története I-III. – pl. a bolondság története: 1. középkor: szent (metafora) 2. kora újkor: bűnöző (metonímia) 3. XIX.sz.: beteg (szinekdoché) 4. Freud: a mi tükrünk (irónia). Fontos, hogy a diskurzusok ellentétpárokra épülnek: normális-abnormális, igaz-hamis, stb.
• 24. Vázolja fel a szubjektum-felfogások változását a posztmodernben! A foucault-i archeológia: a diskurzusok posztmodern leírása, ahol a tudás előfeltételei az érdekesek, nem az egyének tudatossága- a diskurzusok egymásra rakódnak, mint a földrétegek. A karteziánus én tagadása (nincs a lét mögött rendezett értelem, sem egy transzcendens szubjektum) – a szubjektum középpont nélküli, a diskurzus terméke Tehát nincs egységes szubjektum, így szubjektum-elmélet sem Van egyén, egyes ember, de a szubjektum nem egy központon át teremtett, sokkal inkább reakció – a pszichoanalízis már megelőlegezte ezt (hármas nárcisztikus trauma) A személy állandóan változó lesz.
• 25. Mutassa be röviden irodalom és diskurzusanalízis kapcsolatát! Az identitás narratív lesz – nem fontos a szerző Foucault: eredetileg az irodalmat ellen-diskurzusnak gondolta, majd úgy vélte, hogy egyszerre több diskurzusnak is teret tud adni A diskurzusokat szociális erőviszonyok, hatalmak generálják, de egyben részei is ennek (jó példa erre a kánonképződés) A szerző is hatalmi diksurzus – azóta van szerző, amióta van büntetés. A 19. századra szilárdul meg, addig nem fontos a szerző személye az olvasás szempontjából. A kánon is diskurzus
• 26. Jellemezze Wolfgang Iser „triászát”: a fiktív, a valós és az imaginárius megkülönböztetését! Wolfgang Iser (1993): nem használható a fikcionális szövegek leírásánál a fiktív-valós szembeállítás A fikcionálás határátlépés: a diffúzból (az álmodozásokból) a meghatározott felé mozdul el az imaginárius, azaz a reális felé. Másik irányú határátlépés: a megismételt reális esemény irrealizálódik. Iser szerint az irodalom nem mond igazat, de nem is hazudik. Be kell vezetni az imaginációt. A fikció, pedig híd az imagináció és a valóság között. Önéletrajzi regény: „amit leírunk, fikcióvá válik.” „1. feltételt biztosítanak a már megformált világ átformálásához 2. lehetővé teszik egy még formátlan világ megértését 3. megnyitják egy ilyen esemény megtapasztalhatóságát”
• 27. Ismertesse Paul de Man prosopopeia fogalmát! A szövegolvasás alapalakzata a prosopopeia (prosopon poiein=arcot, maszkot adni valakinek) – eddig leginkább a megszemélyesítés/antropomorfizáció kapcsán találkozhattunk vele   Önéletrajzi: kettős én, kettéválik a felidéző és a felidézett. De Man: az olvasás antropomorfizmus: amikor olvasunk, megszemélyesítünk. Hogy kerülnek ezek össze? Amikor látjuk az élettelen szöveget, amiről azt hisszük, hogy egy élő ember írja. A prosopopeia hallucináció (hang odaképzelése), kötünk egy embert az olvasottakhoz. Az önéletrajzírás: a narratíva ad neki arcot, de ez nem a valós arc, az eredeti rongálása.   Az önéletírás másik koncepciója: Lejeune „önéletrajzi paktuma”: az olvasó és a szerző paktumot köt, hogy „ezt így kell olvasni” ßideologikus döntés DE: az olvasó dönthet máshogy.
• 28. Sorolja fel Genette alapján a transztextualitás öt kategóriáját!   Az intertextualitás fogalmát Julia Kristeva alkotta meg 1966-ban Bahtyin nyomán („Tolsztoj a polifónia megalkotója”). Nincs olyan szó, amit valaki ne mondott volna ki, ezért dialógusban áll azzal, amit már kimondtak. „Nem tudunk újat írni, mindent kimondtak előttünk.” Intertextualitás: a szövegek párbeszéde.   Genette öt kategóriát különböztet meg: 1. intertextualitás – a transztextualitás egy alapállása 2. paratextusok – szöveget kísérő szöveg (fül, mottó, stb.) 3. metatextusok - kommentár: másik szövegről beszél 4. architextusok – műfaj, a korábbi szövegek, amik ebben a műfajban íródtak  5. hypotextus - szövegelőttes és hypertextus – szövegvariáns (Odüsszeia viszonya Joyce Ulysses-éhez és Vergilius Aeneis-éhez)
• 29. Kulcsár Szabó Zoltán elmélete segítségével vázolja fel az intertextualitás funkciótörténeti modelljét! Integratív intertextualitás: a régiség irodalmát jellemezte, a szöveg egymást idézik, de azért, hogy ezzel egy közösséghez tartozzon Identitás-elvű intertextualitás: romantikától, s főleg a klasszikus modernre jellemző: új értelem létrehozása a korábbi szöveghez képest Dinamikus intertextualitás: posztmodern tapasztalat – a szövegek eleve benne állnak egy szöveguniverzumban, óhatatlanul idéznek
• 30. Definiálja a fabula, a szüzsé és a kronotoposz narratopoétikai fogalmait! Alapvető megkülönböztetés elbeszélt történet és az elbeszélés (mikéntje) között (fabula és szüzsé) Fontos fogalom a kronotoposz: idő és tér egysége a regényben (Bahtyin) Nem azonosítható az empirikus szerző, az implicit szerző és az elbeszélő – még az önéletrajzban sem   Szüzsé: egy folklór alkotás teljes tartalma, legtöbbször cselekményének tartalmi kivonata Kronotoposz: nincs irodalmi alkotás idő- és térkoordináták nélkül. A (poszt)modern szeret játszani ezzel: anakronizmus.
• 31. Milyen nézőpontok lehetségesek az epikában? Vannak kézenfekvő különbségek: az elbeszélt világon kívül álló elbeszélő (auktoriális elbeszélő) E/3-ban, az én-elbeszélő E/1-ben beszél Csak az epika műnemére jellemző viszont, hogy a beszélőtől független személy kimondatlan gondolatai, érzései, percepciói ábrázolhatók.
• 32. Dorrit Cohn alapján röviden jellemezzen három narratopoétikai alapfogalmat: pszichonarráció, idézett monológ, elbeszélt monológ! •         Pszicho-narráció: az elbeszélő beszél szereplőjének tudati folyamatairól (E/3.) Amikor tudjuk, hogy mire gondol   •         Idézett monológ: a szereplő saját mentális megnyilatkozása (E/1.)     •         Elbeszélt monológ: a szereplő mentális megnyilatkozása a narrátor szövegének képében (E/3.) a szereplő gondolata, de nem jelzi gondolatjellel, a szociolektus segít meghatározni. 
• 33. Jellemezze röviden a hermeneutika, a dekonstrukció és a strukturalizmus viszonyát! A három irányzat egymáshoz való viszonya: általában minden tankönyv a címben olvasható sorrendben tárgyalja őket A strukturalizmushoz a másik két irányzat kritikusan állt hozzá – a hatvanas évek a közös évtized: az elsőnek a csúcsát, a másodiknak a kiteljesedését, a harmadiknak az indulását jelenti. A strukturalizmus adja a narrációtechnikát, a másik kettő kritikusan áll hozzá. 60’: strukturalizmus a csúcson (üzenet: demokrácia van)        hermeneutika kiteljesedik        dekonstrukció indul   H: főleg német irányzat, csúcsműve „Az igazság és módszer” D: amerikai és francia
• 34. Mutassa be a strukturalizmus kiindulópontját és alapvető fogalompárjait! Kiindulópontja Saussure Bevezetés az általános nyelvészetbe c. 1916-os művét tartják. •         Nemcsak az irodalomtudományban, hanem például az antropológiában is meghatározó (Claude Lévi-Strauss munkássága) •         Kiindulópontjaként Ferdinand de Saussure Bevezetés az általános nyelvészetbe c. 1916-os művét tartják •         Három fontos fogalompárt alkot: langue-parole, paradigma-szintagma, jelölő-jelölt   Langue- szabályok, szavak, Parole- beszélget     Jelölő-jelölt: az alapvető jelölt a struktúra
• 35. Röviden mutassa be a strukturalizmus nyelvről alkotott ontológiai és kommunikatív rendszerének hat elemét! •         A jelentés világát rendszerűen összefogja •         A formalizmusra épül, de túllép azon: központjában a leírható, globális és totális érvényű struktúra áll •         A nyelv ontológiai és kommunikatív rendszere (FELADÓ/emotív – CÍMZETT/ konatív – ÜZENET/poétikai – KONTAKTUS/fatikus – KÓD/metanyelvi – KONTEXTUS/referenciális) Jakobson: a nyelv 6 strukturális elemből áll A formális logikához akarja közelíteni a nyelvet
• 36. Helyezze el Roland Barthes munkásságát a strukturalizmushoz képest! •         A poétikai funkció nyitott – ez már meghaladja a strukturalizmus kereteit •         Roland Barthes strukturalistaként indul, de a posztstrukturalizmus egyik megalapítója is: a jelölő uralma alatt áll minden, jelentett nem érdekes (az irodalom, a divat nem jelentenek semmit) •         A strukturalista interpretáció az irodalmiság nyelvi alapú meghatározására törekedett 
• 37. Mutassa be a hermeneutika eredetét! •         Az írásbeliséggel együtt járt a megértés kérdése a legősibb időktől kezdve (Hermész) •         Teológiai eredetű, a Szentírást a magyarázat által érthetővé tenni, a benne rejlő szöveget megfejteni (Luther Sola Scriptura-fogalma) •         A szépirodalmi szövegek magyarázata hasonlatos a Biblia hermeneutikájához •         Friedrich Schleiermacher (XVIII-XIX. sz. fordulója) fogalmai: hermeneutikai kör, szerző- és szövegintenció megkülönböztetése   Hermész nevéből: hírvivő Arisztotelésznél tűnik fel Eredetileg az elveszett jelentést akarta rekonstruálni (teológiai alap?)
• 38. Mutassa be Schleiermacher, Dilthey és Gadamer szerepét a hermeneutika történetében! Friedrich Schleiermacher (XVIII-XIX. sz. fordulója) fogalmai: hermeneutikai kör, szerző- és szövegintenció megkülönböztetése -értelmezni kell, hogy megértsük -intenció: szándék   XIX-XX. sz. fordulója: Wilhelm Dilthey – a pozitivizmussal (-nem jut el a szövegig, csak a környezetet vizsgálja) szemben hozott létre egy szellemtörténetet, amelyben már a természettudományos magyarázat helyett a szellemtudományi megértés áll -         mindent a szellemből vezet le -         számol a történetiséggel, változásokkal     Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer  (Egy filozófiai hermeneutika alapjai) (1960) – szintén a megértést helyezte középpontba Nietzsche és különösen Heidegger alapján -         ironikus cím, egyik sincs -         jogi hermeneutika is van: van egy törvény, bűnjel, amit értelmezni kell, az ügyvéd vs. Az ügyész hermeneutikai párbajt vív   Heidegger: (egzisztenciafilozófia) nem hermeneutika, de  ő mondja egyszer: az emebri lét alapvetően értelmezés alapú Kérdés: mi az értelme a szövegnek? Párbeszédet folytat
• 39. A fonocentrizmus és logocentrizmus fogalmainak meghatározásán keresztül mutassa be a dekonstrukció irányzatát! •         Nietzsche előzményként ugyan jelen van, de a dekonstrukció Jacques Derrida francia filozófus fellépésével „kezdődik” •         Egy kritikai pozíciót vesz fel a nyugati metafizikus hagyománnyal szemben: bírálja logocentrizmusát és fonocentrizmusát egyaránt •         A logocentrizmussal szemben a nyelv mögött nincs értelem – az értelem mindig el-különböződik   Fotocentrizmus: sokszor szójátékokra építi érveit De: mindent nem lehet lá??? Logocentr: kicsit nihilista- a nyelv mögött nincs értelem   El-különböződés: differance Elírás, kiemeli az írásbeliséget   •         Fonocentrizmus: a beszélt nyelv elsődlegessége az írással szemben – a nyelv csak nyom (Grammatológia) – nincs középpont, nincs tehát struktúra, az mindig megbomlik •         A dekonstrukció alapvetően olvasáselmélet, mely a disszemináció, a jelentés megsokszorozódására épít Fono: önkényes Jel-ölő: nem hozza elő a jelöltet,nincs középpont, tehát megbomlik a struktúra   Destrukció: olvasáselmélet Disszemináció: a jelentés megsokszorozódására épít, az értelemkeresést bontja le Parazita elmélet: van egy test, amire rámegy egy parazita, ő meg dekonstruáálja   •         Az amerikai dekonstrukció Derrida munkásságával párhuzamos – az úgynevezett yale-i négyek bandája (J. Hillis Miller, Geoffrey. H. Hartman, Harold Bloom, Paul de Man) •         Utóbbi a legjelentősebb, akinek már több meghatározó elméletével megismerkedtünk (retoricitás, allegória-elmélet, stb.)
• 47. Mi az aposztrophé és hogyan értelmezi azt Jonathan Culler? (Culler: a dekonstrukció második hullámaàolyannyira, hogy könyvet ír róla, mint irányzatról J ) •         Aposztrophé: a megszólítás alakzata •         Dekonstruktív értelmezése: a lírai én igazából nem egy másikat szólít meg – az aposztrophé a radikális szolipszizmus alakzata •         Hozzájárul ahhoz, hogy az én stabilitást nyerjen •         A megszólítás egy illuzórikus jelent hoz létre aposztrophé: a megszólítás alakzata (felszólító mód, névmások) illozórikus jelen: azért szeretik, mert nincs ott a történetiség, előállít egy illúziót a jelenről àmeghaladja a mulandóságot nincs is igazi megszólítás: szolipszizmusàönmegszólítás, én-központúság, egocentrizmus   prozopropeia: „hogy vagy, asztal?” J +aposztrophé: bármibe tudok életet lehenlni ki akarnak lépni az időből itt: fontos, hogy ki beszél az ap. Ritkán szólítja meg a tényleges olvasót
• 48. Mi az olvasó/”utánmondó” szerepe Heinz Schlaffer líraelméletében? •         Tézise: a vers szükségszerű tulajdonsága az „utánmondhatósága” – a vers poétikai struktúráját nem a költő, hanem az olvasó határozza meg •         Még az olyan versekben is egy ént kell feltételeznünk, ahol nyíltan nem szerepel (de a különböző személyes névmások, határozók és a jelen idő egy ént teremtenek) Líra: kihallgatott beszélgetés, elfogott levél (nem nekünk szól) DE: ez kizárja a hallgatótàrossz üzenet/elméletàa verset az olvasó alakítja Olvasó feladata: mondja utána a verset  
• 49. Hogyan határozza meg Heinz Schlaffer líraelmélete a vers kapcsán felmerülő különböző személyes névmásokat? •         Az E/3. személy mindig specifikálandó, az E/1-ben mindig a beszéd aktusa dönti el, ki beszél – az én „üres jel”, amelyet a használat tölt ki – a vers viszont arról nem ad felvilágosítást, hogy kivel kellene helyettesíteni az ént •         Kézenfekvő, hogy az olvasó helyettesítse – a megszólításról ugyanis hamar kiderül, hogy nem neki szól – a megszólítás hangot kíván és az olvasó a saját hangját kölcsönzi neki (szóbeli realizációt ír elő – ezért nem lehet gyorsabban olvasni a verset, mint hallgatni) „az én és a te is nehezen meghatározható” üres én: bárki mondhatja, de a használat tölti ki (mobilban: szia, én vagyok! Ki? ) Schlaffer: „töltse be az, aki utánamondja a verset” Gedicht: sűrű a vers!
• 50. Magyarázza meg, hogy miért állítja szembe elméletében Heinz Schlaffer az aposztrofikus prezentációt a mimetikus reprezentációval! •         Feszültség igazából az olvasó hétköznapi énje és a szerep-énje között van •         A líra strukturálisan anonim (pl. templomi énekek, imák, eskük) – az eskü még arra is példa, hogy a vers „küldetését” is csak az utánmondás performatív aktusában teljesítheti be •         Egyedül a beszélő én reális: a líra valójában aposztrofikus prezentáció és nem mimetikus reprezentáció Szerep-én: -         más bőrébe belebújni empirikus tapasztalat -         eskü: tőlünk idegen, de: „de hát, te mondtad!” (anonim, bárki felveheti)   nem csak szakrális (ima), hanem profán térben is van (popzene: általában E/1, aposztrofikusàkönnyebb azonosulni)   aposztrofikus prezentáció: líra? Mimetikus prezentáció: az utánzás által jeleníti meg a jelent   •         Aki az én névmást használja, teljesen magáévá tesz egy idegen szerepet •         A beszéd, a hallás és az utánmondás a lírában vannak legközelebb egymáshoz (példa erre a gyerekek viszonya a mesékhez és a mondókákhoz) •         A vers maga a cselekmény (nem lehet összefoglalni a tartalmát) •         A kifejezés-esztétikának elvileg nem felelhetne meg a líra •         A modern szerzők megnehezítették a kommunikációs módokat A mese kíván egy külső tekintélyt, autokritást „a mesét hallgatni kell” (nincs olyan, hogy mesélj magadnak fiam! J )   vers: maga a cselekmény (nem lehet összefoglalni a tartalmátàtúl sűrű)             az interpretáció bontja ki a sűrűséget +nem mondhatjuk, hogy ezt pl. József Attila mondta

zurück  |  weiter 1 / 1