Az intertextualitás fogalmát Julia Kristeva alkotta meg 1966-ban Bahtyin nyomán („Tolsztoj a polifónia megalkotója”). Nincs olyan szó, amit valaki ne mondott volna ki, ezért dialógusban áll azzal, amit már kimondtak. „Nem tudunk újat írni, mindent kimondtak előttünk.”

Intertextualitás: a szövegek párbeszéde.

Genette öt kategóriát különböztet meg:

1. intertextualitás – a transztextualitás egy alapállása

2. paratextusok – szöveget kísérő szöveg (fül, mottó, stb.)

3. metatextusok - kommentár: másik szövegről beszél

4. architextusok – műfaj, a korábbi szövegek, amik ebben a műfajban íródtak

5. hypotextus - szövegelőttes

és hypertextus – szövegvariáns (Odüsszeia viszonya Joyce Ulysses-éhez és Vergilius Aeneis-éhez)