A szövegolvasás alapalakzata a prosopopeia (prosopon poiein=arcot, maszkot adni valakinek) – eddig leginkább a megszemélyesítés/antropomorfizáció kapcsán találkozhattunk vele

Önéletrajzi: kettős én, kettéválik a felidéző és a felidézett.

De Man: az olvasás antropomorfizmus: amikor olvasunk, megszemélyesítünk. Hogy kerülnek ezek össze? Amikor látjuk az élettelen szöveget, amiről azt hisszük, hogy egy élő ember írja.

A prosopopeia hallucináció (hang odaképzelése), kötünk egy embert az olvasottakhoz. Az önéletrajzírás: a narratíva ad neki arcot, de ez nem a valós arc, az eredeti rongálása.

Az önéletírás másik koncepciója: Lejeune „önéletrajzi paktuma”: az olvasó és a szerző paktumot köt, hogy „ezt így kell olvasni” ßideologikus döntés DE: az olvasó dönthet máshogy.