• Nietzsche előzményként ugyan jelen van, de a dekonstrukció Jacques Derrida francia filozófus fellépésével „kezdődik”

• Egy kritikai pozíciót vesz fel a nyugati metafizikus hagyománnyal szemben: bírálja logocentrizmusát és fonocentrizmusát egyaránt

• A logocentrizmussal szemben a nyelv mögött nincs értelem – az értelem mindig el-különböződik

Fotocentrizmus: sokszor szójátékokra építi érveit

De: mindent nem lehet lá???

Logocentr: kicsit nihilista- a nyelv mögött nincs értelem

El-különböződés: differance

Elírás, kiemeli az írásbeliséget

• Fonocentrizmus: a beszélt nyelv elsődlegessége az írással szemben – a nyelv csak nyom (Grammatológia) – nincs középpont, nincs tehát struktúra, az mindig megbomlik

• A dekonstrukció alapvetően olvasáselmélet, mely a disszemináció, a jelentés megsokszorozódására épít

Fono: önkényes

Jel-ölő: nem hozza elő a jelöltet,nincs középpont, tehát megbomlik a struktúra

Destrukció: olvasáselmélet

Disszemináció: a jelentés megsokszorozódására épít, az értelemkeresést bontja le

Parazita elmélet: van egy test, amire rámegy egy parazita, ő meg dekonstruáálja

• Az amerikai dekonstrukció Derrida munkásságával párhuzamos – az úgynevezett yale-i négyek bandája (J. Hillis Miller, Geoffrey. H. Hartman, Harold Bloom, Paul de Man)

• Utóbbi a legjelentősebb, akinek már több meghatározó elméletével megismerkedtünk (retoricitás, allegória-elmélet, stb.)